Olyan emberek kiknek megmaradt a gyermeki énjük, de nem találták a felnőtti világukban ezt a meseszerű világot, ahol még minden oly szép, és jóságos.
Ahol ködbe száll gondolata bármilyen gonoszságnak is. Hol még bizonyos védőkarok ölelik át, mely a szülők melegségéből árad. A hófehér tisztaság, mikor a játékmacik életre kelnek.
S féltőn együtt alszanak velük, őket óvni és védelmezni kell, mert ők éreznek.
Költeményeik vágyaik szüleménye, és képzeleterejük fűszerezte meg álomszerűvé, néha elérhetetlenné vált céljaik. .
A varázslat adott szárnyakat a valótlan képzeleteknek, és a csalódásuk gyökere adta a drámai csattanásaik. Mi más adhat inditatást bárkinek is, mint saját beteljesületlen vágyainak kiírása?
Egy mesében bármi megtörténhet, de az író élete ott húzodik titokban átköltve a háttérben. Ö ad neki színeket, és képzeletet. Írótól függ kiben mi rejlik, és mit ad át a gyermekeknek ezzel.
De mindben ott van titokban a fájdalom, és talán néha pici agresszivitás. Mikor Csipkerózsika meghal, azt a fájdalmat miért kell átélni az olvasónak? Mert az író valaha átélt egy beteljesületlen szerelmet, és ezt nem tudja eltitkolni, ez fáj neki. De a remény soha nem hal meg bennünk, Így ö is életre kelti, talán újra megéli azt amit szeretne.
Egy gyermeknek miért kell átélni azt a gondolatot, hogy a farkas megeszi a nagymamát?
A gyermekeket a szeretetre tanítjuk, vagy kanibálízmusra...?
Egy a mesében ez is elfér, hisz azért mese...
És jó, mert valaha én is ezen nőttem fel, de igy felnőtt fejjel kicsit elgondolkodtat a tanítása... Mi indíthatta az írót erre, hogy ilyent írjon a hófehér tiszta lelkű gyermekeknek? Szadizmus?
Kedves Gyémánt!
VálaszTörlésNézz be hozzám, egy jó szó vár.
Örülök, hogy időnként olvasgatod a blogomat.