Az élet és álmok kavalkádjai néha összezavarodnak. Mint holdfényes éjszakán a napsugarak után fürkészve keresni egy kimondhatatlan érzés rejtélyét. Szentül hinni az örök szerelem mámorító létezésében, s fájón tapasztalni a zord éjszaka ridegségét. Majd reménykedve várni a reggeli pirkadat harmat fényes lágy napsugarainak ölelését, midőn az ég csatornái jéghideg..... sötét zápor zuhataggal ébresztik álmaid reggelét.
Álmaid rejtelmei, széttépett képek foszlányaiban hevernek a békében szenvedő föld pázsitján. Az arra tévedtek közömbösen széttapossák-életed minden apró maradványát.
Nevetve-áttépve, gúnyosan tovább rúgják.
Színfalak.... s élet játéka, mely röpke pillangó képében száll. ....száll..... fel a magas hegyek csúcsaira, hol még egy kopár sziklán talál egy gyönyörűen tündöklő virágot.......
Mely mosolyog rá..... szíve tündököl.....és tiszta....nem ítél....
nem vádol.....hanem őszintén.....tisztán szeret.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése